Egy éves szinten 2-3 milliárd forintnyi bevételt termelő vállalat már rendelkezik olyan erőforrásokkal, amivel bőven túl tudja szárnyalni a kicsiket, akiknek még a hétköznapok túlélése a cél.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a növekvő cégeknél az irányítási módja megragad a kisvállalkozások szintjén: a főnök hoz döntést mindenben, esetleg néhány területre felvesz vezetőket, de lényegében ő életnek és halálnak ura – képletesen szólva.
Sokszor egy konkrét ügyviteli rendszer hiányzik: bár Excel-táblákban nyomon követik a céges folyamatokat, a fejlődés alakulását, mégis az egész kaotikus, nincs rendszerezve. Egy többmilliárdos vállalatnál már olyan szintű a komplexitás, amellyel ezekkel a módszerekkel már nem lehet megbírkózni.
A vállalat vezetője egy idő után könnyen belebukhat a feladataiba, mert nem szervezi ki azokat. Ekkor már nemhogy napi nyolc, de huszonnégy óra sem elegendő ahhoz, hogy strukturáltan kezelje a folyamatokat. A cégvezetők bár felépítik a céget, nem feltétlenül vannak birtokában azoknak a pénzügyi és menedzsment tudásnak, amit egy egyre növekvő vállalat igényel.
Régi és nagy igazság, hogy minél magasabbra kerülsz, annál nagyobbat tudsz bukni.
Ezért van szükség a kontrollingra is, ami világosan megmutatja, hogy az eredmények miből származnak, melyik a legnyereségesebb stratégia, és segít lépést tartani a szerteágazó és növekvő feladatokkal is.