
Egy könyvelő megkérdezi, mennyi a várható havi/éves szintű jövedelmed, amiben nemcsak a kezdő vállalkozók bizonytalanok: hasraütés-szerűen meghatározzák a várt bevételt, és bíznak benne, hogy a spekulációk mellé megfelelő adózási formát, rövid- és hosszútávú tervet és üzleti modellt jelöltek ki. Egy kontroller ezzel szemben pontos előrejelzést készít, és nyomon követi a cégedet, hogy ne fantomszámokkal tervezz előre.
Legtöbben a függetlenségre vágyva vágnak bele saját vállalkozásba. Eleinte jól esik az egónknak, amikor a könyvelő biztosítja a jogi kereteit a profittermelésünknek, a többi pedig rajtunk áll vagy bukik. Az első pecázásnál is öröm, ha szó nélkül megkapjuk a horgászbotot, de hamarabb rántja meg a 10 kilós ponty a damilt, ha előtte a nagyapa beavat minket a halfogás rejtelmeibe.
Nehezen találunk olyan vállalkozót, akinek akár havi szinten ne ingadozna a bevétele. Ha a könyvelőd átnézi a számlatömbödet, legfeljebb átlagolja a bevételedet, hogy azzal tervezz. Egy kontroller viszont tűpontosan látja ennek a hullámzó tengernek az algoritmusát – ez adja azt a biztonságérzet, amire kivétel nélkül minden vállalkozó vágyik.
Míg a könyvelőnkkel folytatott beszélgetéseinknél úgy érezhetjük, hogy a “majd alakul valahogy” nevű lóra tesszük fel az összes pénzünket, egy kontroller rászoktat, hogy mindig tervezzünk előre, lássuk merre halad a cégünk. A számok magukért beszélnek, a kontroller pedig lefordítja ezt a nyelvet. Jobb, ha azt mondja a könyvelő, hogy nem tudja megjósolni a bevételünket, minthogy félrevezetőn kalkuláljon.
A könyvelő a múltra koncentrál: a vállalkozások korábbi száma alapján tud felvázolni egy lehetséges pénzügyi előmenetelt, de ez sosem fix, és nem is követelhető, hogy előre lássa a cégek jövőjét. Természetesen a kontrollernek is le kell vonnia a következtetéseket a korábbi időszakokból, ezért fontos, hogy jó könyvelőd legyen – de ez csupán a kiindulópont a kontrollingban.